2.fejezet

Elösször is! Köszönjük az előző fejezethez a kommenteket! Annyit kérünk, hogy ehhez is írjátok majd le a véleményeteket mindenképpen!!! Tudnunk kell, hogy hogyan csináljuk és min kell még dolgoznunk Puszi: Debby

Reggel*

   Bess rontott be a szobámba, mint valami örült....Felpattant az ágyamra és elkezdett rázni engem, hogy kelljek fel. Elösször azt hittem, azért ilyen mert már izgatott az utazástól. De hamar rájöttem, hogy csak azért mert késésben voltunk. Az ébresztőórám reggel 08:00-t ütött. A mi gépünk pedig fél óra múlva indul. Villámsebességgel kidobtam magam az ágyból, be rohantam a fürdőbe. Nem zuhanyoztam le, hiszen akkor már biztos, hogy lekéssük a gépet. Gyorsan végig szántottam a hajamon, és összefogtam. Fogat mostam, felöltöztem és futó lépésben hagytam el a  fürdőszobámat. Az irányt Bess felé vettem akinél ott voltak a csomagjaim.
-Nincs időnk arra, hogy kisétáljunk! Ezért hívtam egy taxit.-közölte velem Bess
-Rendben! Igyekezzünk..
Lerohantam a konyhába.  Tegnap még a suliba igyekeztem, ma pedig már  Lonodonba tartó repülőgéphez. Az öcsém szokása szerint a nappaliban nézte a tv-t. Valami mese ment benne.. Leszakítottam a hűtőről egy cetlit és írtam egy üzenetet anyunak, hogy szeretem, vigyázzanak magukra és, hogy amint megérkeztünk Londonba felhívom őt. Tegnap este már el búcsúztunk egymástól, de csak úgy még sem mehettem el! Odafutottam az öcsémhez, hogy elköszönjek tőle. A taxi már kint várt a ház előtt , Bess pedig  a csomagokat pakolta be. Nyomtam egy puszit a testvérem arcárea és kiviharoztam az ajtón. Bepattantam Bess mellé és már el is indultunk a reptér felé. Az út zökkenő mentesen ment. Bess-sel már kezdtünk megnyugodni, hogy el fogjuk érni a gépünket. Egyszer csak megállt a taxi...
-Mi történt uram?-néztem a sofőre értetlenül
-Dugóba keveredtünk kisasszony. De nyugodjon meg! Fél óra és kikerülünk belőle.
-Nekünk nincs annyi időnk!-nyomta a kezébe a pénzt Bess és azzal kiszállt az autóból és a csomagtartó felé vette az irányt.  Megköszöntem az eddigi utat és követtem Besst.
-10 percünk van Debby! Igyekezz már!!- emelte fel a  hangját a barátnőm jogosan, hiszen én még ott szerencsétlenkedtem a  csomagjaimmal.
-Jolvan! Mehetünk!-és azzal az irammal elkezdtünk futnia  reptér felé, ami már közel volt.
Futás közben, ha ezerszer nem mondtam ki, hogy elnézést, bocsánat  az embereknek, akkor egyszer sem! Beértünk a reptérre, futottunk a kapu felé, de ebben a pillanatban meghallottunk valami hangot, ami közölte az emberekkel, hogy a Londonba tartó járat elindult. Az irányt azonnal az Információ feliratú pultoz vettük.
-Kérem! Azonnal állítsák le a gépet! Nekünk muszáj arra a gépre felszállnunk!-jelentettem ki már kissé aggódóan
-Elnézést, de nem tehetem! Már felszállt!
-De.. biztosan van valami megoldás, nem?!-kétségbeesetten  nézett a nő szemébe Bess
-Nem! Sajnálom Nincs!-jelentette ki határozottan a nem túl szimpatikus nő. Ekkor végignéztem rajta..Szőke rövid haja volt, ki volt sminkelve szépen... és valami féle egyenruhában volt.
-Mikor indul a következő gép Londonba?-érdeklődtem
- Csak  Délután 04:00-kor.-jelentette ki
Megköszöntük neki és idegesen levágódtam az egyik bőröndömre. Úgy van! a böröndömre.  Bess értetlenül nézett rám...
-Nem ülsz fel a székre? Itt biztosan kényelmesebb mint ott.
-Nem! Hagyj! Gondolkozok!
Már eltelt fél óra mi pedig már csak várni tudtunk... A 4 órási gép már késői lenne, de akkor is elvinne minket Londonba, ami perpillanat a legfontosabb. Gondolatok kavarogtak a  fejemben, mi lenne ha fognánk egy taxit, vagy bérelnénk valahol egy autót. Mély gondolkodásomból zökkentett ki az, hogy a böröndöm hirtelen kicsúszott alólam én pedig egyenesen hátraestem. A fejem koppant a padlóban én pedig elterültem. Felültem és a hátam mögé néztem, hogy kiderítsem mi is történhetett. Ott feküdt egy napszemüveges fiú a földön (szintén). A mellette álló fiú , aki szintén napszemüvege és egy sapkát viselt, csak röhögött a barátján.. Értetlenül néztem rájuk, majd oda jött hozzám a földön elterülő fiú.
-Jól vagy? Nagyon sajnálom! Ügyetlen vagyok.-magyarázkodott nekem és felsegített a földről
-  Hát igen! Ebben egyet értünk! eléggé ügyetlen vagy!-vágtam hozzá bunkón - Ez a  nap sem lehet már jobb... elősször a gép most pedig egy idióta keresztül esik a  bőröndömön.
-Sajnálom! Hova készültetek??
-Londonba!-vágta rá Bess széles mosollyal az arcán
-Mi is!!-bökték ki egyszerre a fiúk
-És elmondanád, hogy hogyan?? 4 óráig itt fogtok dekkolni ti is?? Mert korábban nem megy repülőgép!-mondtam flegmán
-Szivi! Magánrepülővel megyünk...-vette le a szemüveget az "ügyetlen" fiú
Egy ideig csak bámultam rájuk tátott szájjal és kerek szemekkel. Ránéztem a  barátnőmre aki ugyanezt tette.
-Tudtam!! Tudtam!!! Ti vagytok azok!-ordibálta Bess
-Cssss!-vágták rá egyszerre a fiúk
 -Szívesen elviszünk titeket Londonba!- mondta széles vigyorral az arcán Zayn
-Nem kell köszönjük!-azzal hátra fordultam a  böröndömhöz.  Bess értetlenül nézett rám...
-Hát jólvan! Ha itt szeretnétek várni több órát, akkor jó várakozást -azzal visszahúzták a  szemöveget magukra és épp elindultak volna, mikor Bess megszólalt.
-De..de.. Szívesen elmegyünk veletek!- fogta a csomagjait és maga után húzott engem is.
-Rendben!-mosolyogtak egyszerre
A fiúk segítettek felvinni a  repülőre a csomagjainkat, majd mutatták, hogy hova üljünk le. A repülő felszállt mi pedig csöndben ültünk négyen.

Remélem  sikerült egy kcisit izgalmasabbá tennem az olvasást !! Lécci komizzatok! Jókat, rosszakat!! Komik után hozzuka  következőt! Puszi: Debby és Bess